XOPQBNMKK
Napkollektor elméleti alapok
Tartalomjegyzék
Telepítési útmutató
Napkollektor rendszerek - zárt rendszer
Napkollektor
Fűtőcső (heat-pipe)
Hőcserélős tartály
Napkollektorok rögzítő szerelvénye
Drain back rendszerű melegvíz előállítás
Telepítés, szerelés, tesztelés


Drain back rendszerű melegvíz előállítás

A napkollektoros rendszerek telepíthetők úgynevezett drain back tartállyal is. A következő ábra egy ilyen elrendezést mutat. Az ábrán D=drain back tartály, B= biztonsági szelep, F=feltöltő szelep, P=keringető szivattyú. Az M pontnak kell a legmagasabban lennie, onnan mindkét irányba lejtenie kell a csöveknek illetve a napkollektornak.

drainsys

A "drain back" kifejezés vízvisszavezetést jelent angol nyelven. A drain back tartály egy olyan nyílt tágulási tartályból kialakított víztartály, mely összegyűjti és tárolja a napkollektorban keringő vizet olyankor, amikor nincs keringetés (nincs hőgyűjtés). A "vízvisszavezetés" gravitációs elven működik, ebből következik, hogy a napkollektornak kell lennie a legmagasabb ponton, hogy nyugalmi időszakban (amikor nem megy a keringetés) a víz vissza tudjon csurogni belőle a drain back tartályba. Ezt a tartályt a zárt tágulási tartály helyett kell a napkollektor körébe építeni, a legmagasabban fekvő fagymentes helyre a visszatérő ágba. Ebben az esetben természetesen nyomásmérőre, visszacsapó és légtelenítő szelepre sincsen szükség. Egy (kisebb nyomásra nyitó!) biztonsági szeleppel a drain back tartály feltöltő nyílása üzem közben lezárható, így elkerülhető a természetes párolgással történő vízvesztés a rendszerből.

Mivel a víz mindig fagymentes helyen tartózkodik, csak olyankor érintkezik a napkollektorral (ami esetleg fagyos környezetben, de feltétlenül hőszigetelt csővezetékekkel van kiépítve), amikor annak hőmérséklete magasabb a tartályban tárolt vízénél, ezért a kollektorkörben nincs szükség fagyálló folyadék alkalmazására. Ez egyrészt környezetkímélő, másrészt olcsóbbá teszi az üzemelést. A rendszer nagy előnye, hogy utántöltésnél egyszerűen rá lehet csatlakozni a vízvezetékre, arról fel lehet tölteni a kollektorkört a kívánt mértékben.

Hozzá kell azonban tenni, hogy a drain back rendszer üzemeltetésének vannak hátrányai is. Az egyik hátránya, hogy ha nem megoldott a teljesen lágy vízzel való feltöltés és utántöltés, akkor idővel a csővezetékek belső falán vízkőlerakódás tapasztalható, ami rontja a napkollektor hatásfokát. (Léteznek olyan vízlágyító berendezések, amelyek a bejővö kemény vízből az egész háztartás számára lágy / lágyított vizet állítanak elő. Ez egyébként minden vízmelegítéssel működő háztartási berendezés számára hasznos beruházás.) Másik hátrány, hogy a keringető szivattyút sokkal gondosabban kell méretezni. A nagy víztömeg áramlásának az elindítása sokkal nagyobb sokk a szivattyú számára, mintha teljesen zárt folyadékoszlopot kellene csak megmozgatni. Ezért lehetőleg olyan teljesítményű szivattyút kell választani (és a szivattyúnak olyan fordulatszámot), hogy szikrázó napsütésben a keringetés a kollektorkörben állandó legyen, ne kelljen a szivattyúnak sokszor elindulni és leállni. Ezzel együtt is a drain back tartállyal telepített napkollektoros rendszerekben valamelyest rövidebb a keringető szivattyúk várható élettartama, mint egy zárt tágulási tartályos napkollektoros rendszerben.

draintankDrain back tartály kialakítása nyílt tágulási tartályból nagyon egyszerű: A visszatérő vízág csővezetékét felülről ferdén be kell lógatni a tartályba teljesen a tartály aljáig azért, hogy a keringetés alatt a víz ne csobogjon, mint egy zajosabb szökőkút. A belógatott csövet a tartály feltöltő nyílásánál magasabb szinten át kell fúrni azért, hogy a keringetés elindulásakor a vízoszlop előtt tolt levegő ki tudjon szelelni, ne bugyburékoljon, mint egy fuldokló búvár. Az így elkészített tartály "zaja" már elviselhető, akár aludni is lehet mellette (nappal alvóknak).